2024. szeptemberi beszélgetés

A Kamasz Tapasz első találkozója után feltöltve, tele pozitív energiával léptem ki az ÁkomBákom ajtaján. Örültem, mert valójában ez volt a célom ezzel a kezdeményezéssel.

Nem váltottuk meg a világot és a csodaszert sem találtuk meg a kamaszok nevelésére, viszont megosztottuk kételyeinket, próbálkozásainkat. Más-más nézőpontból közelítettünk meg témákat, rengeteget okulva belőlük. Egy ilyen kötetlen, kétirányú kommunikáció, tapasztalatcsere segített, hogy – szülőként - kívülről tudjam szemlélni magam. El tudjam dönteni, miben kell változtatnom.

A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy - mivel a kamaszkor életkori sajátosság - meglepően sok közös vonás van gyermekeink viselkedése között. A serdülőkort szokták a "második megszületésnek" is nevezni, hiszen ekkor szakad el végleg a köldökzsinór és a gyermek leválik szüleiről. Hogy ez a leválás a kamasz számára minél könnyebb legyen, a szülőt folyamatosan provokálja. A résztvevők számtalan anekdotával erősítették meg, hogy csimotájuk milyen bicskanyitogató stílusban kommunikál velük.

Beszéltünk nagyrészt a fegyelmezésről. Érdemes-e folyamatosan konfliktusban állni porontyunkkal és görcsösen ragaszkodni szülői tekintélyünkhöz. Az idősebb kamaszokat nevelő szülők óva intettek, hogy kioktassuk gyermekeinket. Ők is megerősítették azt, ami a szakirodalomban rendszeresen kihangsúlyoznak, hagyni kell a kamaszt. Igen, ám, de meddig? Hol húzzuk meg a határt, mert határokra bizony szüksége van.

Erről és a következő alkalom további témáiról következő blogbejegyzésemben írok majd.