Fodor Veronika: Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről
Fodor Veronika könyve a XX. század eleji hangulatot idéző, varázslatos mese, mely különleges hatással bír. Bár maga a történet is izgalmas, de igazából a könyv hangulata volt az, ami magával ragadott. Olvasásakor feltárul előttünk a Boldog Békeidők nosztalgikus világa, egyfajta ellenpólust képezve a mindennapjainkra jellemző rohanással szemben. A könyv kizökkent minket a mókuskerékből. Mintha lelassítaná az időt, hogy lehetőséget nyújtson az olvasónak egy kis megállásra, elmélkedésre.
Anton Aulinger, a történet főhőse egy könyörtelen feladatot kap a török szultántól: tizenkét legendát kell összegyűjtenie ahhoz, hogy mennyasszonyát, Jezáment kiszabadíthassa a fogságból. Ám nem elég csupán összegyűjteni őket, olyan legendáknak kell lenniük, amelyek elnyerik a szultán tetszését.
Antonnal küldetése végén találkozunk, már csupán három legenda hiányzik. Ekkor száll fel a Pannónia gőzhajóra, hogy Isztambulba hajózzon a szultánnak megmutatni gyűjteményét. Mivel pénze nincs, hogy jegyet vásároljon, elmeséli eddig összegyűjtött történeteit. Eleinte csak Leopold hajósinas hallgatja a különleges legendákat, később már a hajó kapitányát is magával ragadják a szokatlan mesék. A könyv végére azt is megtudhatjuk, hogy miért is voltak olyan nagy hatással a kapitányra a történetek.
Anton elbeszélései során számos érdekességet megtudhatunk a századelő nosztalgikus világáról. Megismerkedhetünk például a kinematográfiával (a mozi elődjével); a Zeppelin léghajóval; vagy a velocipéddel (a kerékpár ősével). Olvashatunk az Aranyalmáról, a török hódítás szimbólumáról vagy Isztambul rettegett börtönéről a Héttoronyról.
A könyv különlegessége, hogy minden fejezet végén található egy szószedet, mely nem csupán szöveges magyarázatokat tartalmaz, hanem rajzokat is, ezzel is segítve a könnyebb megértést. Így a könyv elolvasása során a gyerekek kivételes betekintést nyerhetnek egy régmúlt világ mindennapjaiba.
A könyv magával ragadó hangulata köszönhető a titkozatos, elgondolkodtató történeteknek, Fodor Veronika kifinomult stílusának, ékes szóhasználatának és Szinomidesz Hajnalka gyönyörűséges illusztárióinak, melyek hűen érzékeltetik a XX. század eleji világot.