Nincs engedélyezve a javascript.

Túlzott képernyőhasználat káros hatásai az egyén szintjén

7-3.jpg

Napjainkra már egyértelműen megállapítható, hogy a túlzott képernyőhasználat káros hatásai egyszerre több szinten is érvényesülnek. Megfigyelhetők egyrészt az egyén szintjén, másrészt a társas kapcsolatokban, harmadrészt pedig a társadalom szintjén.

Jelenlegi blogbejegyzésünk az egyénre gyakorolt ártalmakkal foglalkozik, melyeket alapvetően két nagy csoportra osztanék. Egyrészt az agyi funkciókban előidézett változásokra (különböző képességekre, készségekre), másrészt – a kevésbé hangoztatott, de legalább annyira aggasztó – személyiségfejlődésben létrejött elváltozásokra.

Akkor nézzük először az első csoportot: a kontrollálatlan képernyőhasználat hatását az agyi funkciókra. Bizonyított tény, hogy a gyermekek fejlődését jelentősen visszafogja a túlzott képernyőidő. Azok, akik sok időt töltenek a kütyükkel:

  • nehezen koncentrálnak,
  • kevésbé tudnak elmélyülni bizonyos tevékenységekben, körükben a figyelemzavar (ADHD) gyakran fordul elő,
  • az érzelmek értelmezése gondot okoz nekik,
  • kommunikációjuk, szókincsük – korukhoz képest – szegényes,
  • problémamegoldó képességük alulfejlett,
  • stressztűrő képességük alacsony, esetükben gyakori dührohamok figyelhetők meg.

De vajon miért nem fejlődnek ezek a képességek, ha gyermekünk kütyüzik? A válasz egyszerű: mert ilyenkor az agyuk nincs munkára kényszerítve. Egy mese, film nézésekor a belső képalkotás megszűnik, a képernyő kiszolgálja az emberi agyat. Az aktív, szabad játék során keletkező megtapasztalások (szaglás, tapintás, saját korlátaink megélése például egy elesés folytán stb.) szintén elmaradnak a telefonozás alatt. Teljes mértékben passzív, káros időtöltés.

És ha azt gondoljuk, hogy mi, felnőttek, akiknek az agyi funkcióik többé-kevésbé kifejlődtek, védve vagyunk ezektől a káros hatásoktól, nagyon tévedünk. A meglévő agyi funkcióinkat igenis képes a kütyüzés látványosan leépíteni. Gondoljuk, csak végig, hogy milyen gyakran pörgetjük a telefonunk képernyőjét, mert nincs türelmünk végigolvasni az ott található szöveget (elmélyülés képessége). Vagy tapasztaltuk-e, hogy egy évtizedekkel korábban látott film csalódást okoz, mert túl vontatott?

Egy kutatás szintén megdöbbentő eredményt mutatott ki a felnőtt kütyühasználókkal kapcsolatban. A navigációs eszközök előretörésével térbeli memóriánk látványosan leépült. Szakemberek éppen ezért a nyomtatott térképek újbóli használatát szorgalmazzák. Egyszóval ne gondoljuk, hogy saját képernyőidőnket nem szükséges kontrollálni!

Következő blogcikkünk a személyiségre gyakorolt hatásokkal foglalkozik majd részletesebben.

 

Forrás: Tari Annamária – Hol a boldogság mostanában?

💻Webáruházunkban megtalálod itt: megnézem