Montessori pedagógia – a gyermek tisztelete

Napjainkban gyakran hallani Montessori pedagógiáról, Montessori módszerről vagy Montessori játékokról. De mit is takarnak valójában ezek a fogalmak?

Maria Montessori, olasz orvosnő – saját korát meghaladva – a XX. század elején fogalmazta meg gyereknevelésre vonatkozó elméletét, melynek középpontjában a gyermek tisztelete állt. Munkája során alkalma nyílt a gyerekeket megfigyelni az általa Rómában alapított Gyermekek Házában, ahol pedagógiája szerint fejlesztették a gyermekeket.

Véleménye szerint minden gyermek eredendően kíváncsi, érdeklődő. Ezért a felnőtt feladata nem abban áll, hogy közvetlenül tanítsa a gyermeket, hanem olyan ún. előkészített környezetet alakítson ki, ami igazodik a gyermek fejlettségi szintjéhez és tanulásra ösztönzi. Tehát a gyermeket a körülötte lévő környezet inspirálja tanulásra, a tanulást maga a gyermek végzi el. Saját maga fedezi fel a világot, saját maga hoz következetéseket, önmaga építi tudását. Ez a tanulási folyamat olyan képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, mint például az önálló gondolkodás, asszociációs képesség, kreativitás. Bizonyított, hogy a Montessori módszer szerint felnevelt gyermekeknek például később, iskolakezdéskor nem okoz problémát az önálló tanulás.

“A tanár sikerének legfőbb jele, ha azt tudja mondani: ‘a gyerekek most már úgy dolgoznak, mintha én nem is lennék.” (Maria Montessori)

Szülőként hogyan alkalmazhatjuk a Montessori módszert?

A fenti elméleti összefoglalót olvasva felmerülhet bennünk a kérdés: szülőként hogyan valósíthatjuk meg ezt a tanulásra ösztönző, előkészített környezetet?

Folyamatosan figyeljük gyermekünket

Első lépésként nagyon fontos, hogy megfigyeljük saját gyermekünket. Tudjuk, hogy épp milyen fejlődési szinten áll, mire képes és mi érdekli. Ez azért fontos, mert minden gyermeket a saját tempójában kell fejleszteni. Tehát nem szerencsés más gyermekek fejlődési üteméhez viszonyítani. Az pedig hogy mi érdekli azért fontos, mert így olyan típusú játékokat, könyveket, egyéb eszközöket kell környezetében elhelyezni, amelyek aktuális érdeklődési körének megfelelnek.  Így jóval hatékonyabb lesz a játékos tanulás, mivel olyan dolgot gyakorol, ami éppen érdekli, azaz amire éppen a legfogékonyabb. Ha például másféléves kisgyermekünk a szavak iránt érdeklődik, akkor célszerű képes könyveket tenni számára elérhető helyekre. Ha viszont inkább a mozgás, futkorászás hozza lázba, akkor egy kismotor, amin fel-alá gurulhat az udvaron, lenne a szerencsésebb választás.

Mivel a gyerekek folyamatosan változnak, fontos, hogy észrevegyük és alkalmazkodjunk a fejlődési ugrásokhoz, a változó érdeklődési körhöz. Ezért elengedhetetlen, hogy a gyermekünk fejlődésének kellő figyelmet szenteljünk.

Bízzunk gyermekünkben, neveljük önállóságra

Az önállóságra nevelés alapvető feltétele, hogy higgyünk gyermekünkben, hogy el tudja végezni az adott feladatot. Ne korrigáljuk, ne segítsünk, hacsak nem ő kéri, és úgy ítéljük meg, hogy képességeit valóban meghaladja. Például kézműveskedésnél hagyjuk, hogy a gyermek maga készítse el kis alkotását. Még ha egy kicsit girbegurba, keszekusza is, de a lényeg, hogy ő csinálta egyedül. Ez önbizalmat ad neki, növeli problémamegoldó képességét. Ne kritizáljunk, mert az épp ellenkező hatást gyakorol.

Az önállóságra nevelés másik hatásos eszköze, hogy lakásunkat úgy rendezzük be, hogy a gyermek önállóan tudjon cselekedni, ne szoruljon a felnőtt segítségére. A gyerekszoba sose legyen túlzsúfolt.  Egy kisbaba esetében célszerű rácsos ajtókat felszerelni, hogy minél nagyobb területen mozoghasson szabadon. Így ha valami felkelti érdeklődését, oda tud menni, megszemlélni. Ezért nem szerencsés a bébikomp vagy a járóka túlzott használata.

Kisgyerekeknél önállóságra ösztönöz, ha a játékokat olyan helyre helyezzük, ahol a kicsi eléri, így ki tudja saját magát szolgálni. Ezeket a játékokat meghatározott időközönként rotálhatjuk. És már ilyen kiskorban is megkérhetjük a játékai visszapakolására. Eleinte csinálhatjuk együtt, majd később megkérhetjük, hogy egyedül pakoljon el.

Nagyobb gyerekeknél például a házimunkában való részvételt bátoríthatjuk. Sok gyerek saját maga ajánlkozik segíteni. Édesanyaként én is tudom, hogy ilyenkor nagyon nehéz megállni, a gyermeknek megmutatni a tevékenységet és utána kivárni, hogy ő megcsinálja. De az az igazság, hogy előbb-utóbb megtérül. Nyolcéves kislányom már tényleg segítség a takarításnál. Szépen letakarítja a polcokat és precízen visszapakolja a tárgyakat. Ráadásul mindez még az én elvárásaimnak is megfelel, nem érzem a késztetést, hogy újrapakoljam. És ez már nagy szó! 

Vagy például célszerű a konyhát úgy kialakítani, hogy a gyermek ha felkel, maga tudja elkészíteni a reggelijét. Szintén nagyon hatásos a kisállatok gondozása. Már egy óvodáskorú kisgyermek is tudja etetni kiskedvencét. Kezdetben természetesen szülői felügyelet mellett, később már önállóan is. Így az önállóság mellett felelősségtudata is erősödik.

Dicsérjük gyermekünket

Bár ez elsőre magától értetődően hangzik, de érdemes tudatosan odafigyelni, hogy gyermekünk megkapja a megérdemelt pozitív visszajelzést. Fontos, hogy a dicséret szóbeli dicséret legyen és ne valamilyen jutalom tárgy. A jutalom tárgyak ajándékozásával megzavarhatjuk gyermekünket és előfordulhat, hogy az adott feladatot az ajándék megszerzéséért csinálja meg, nem pedig belső meggyőződésből. Dicsérjük úgy, hogy büszke legyen önmagára, hangsúlyozzuk, hogy milyen teljesítmény áll mögötte. Mindezt természetesen mértékkel. Néha elegendő akár egy mondat is: „Igazán szépen elpakoltál.” vagy „Milyen jó érzékkel kiválasztottad a színeket a festményedhez.” Így a gyermekben kialakul a belső késztetés, ami a jövőben segíti a hasonló feladatok elvégzésében.

Milyen játékokat adjunk gyermekünknek?

Maria Montessori idejében alapvetően természetes anyagból készült játékok voltak. Mára arányuk jelentősen csökkent. Pedagógiájának követői azonban rendkívül fontosnak tartják, hogy próbáljunk visszatérni a természetes dolgokhoz. Így elsősorban a fából és egyéb természetes anyagból készült játékok használatát szorgalmazzák, amelyek a gyermekek érzékelését, finommotorikáját játékosan fejlesztik. Ilyenek például a formabedobók, építőkockák, kirakók, egyensúlyozó játékok. A nyílt végű játékokat kifejezetten szorgalmazza a Montessori pedagógia. Ezek a játékok végtelenül egyszerűek, nincsenek szabály, hogy hogyan is használják a gyerekek, így az ő kreativitásukra van bízva. A szülők ilyenkor mindig meglepődnek, hogy csimotájukat milyen sokáig elszórakoztatja egy ilyen játék. Tipikus nyílt végű játék a  varázspalló vagy a szivárvány építő. 

A természetközeliség fontosságát hangsúlyozva javasolják, hogy minél többet sétáljunk, kiránduljunk a szabadban. A közös séták során gyűjthetünk az adott évszakra jellemző faleveleket, terméseket, egyéb érdekességeket. A séták egyúttal lehetőséget nyújtanak, hogy növényekről, állatokról beszélgethessünk, ezzel bővítve a gyermek - természettel kapcsolatos - ismereteit. Otthon aztán készíthetünk ún. évszakasztalt, ahol gyűjteményünket elhelyezhetjük.

Kisiskolásoknál rendkívül fontosnak tartják az olvasásra való ösztönzést. Ezt tehetjük úgy, hogy az éppen aktuális érdeklődési körének megfelelő könyveket tesszük számára elérhetővé vagy például egy külön kis olvasósarkot, olvasókuckót alakítunk ki, ahova kényelmesen befészkelheti magát és olvashat. Vagy akár megkérhetjük, hogy kisebb testvérének olvasson fel.