Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak

Ko¨rmo¨czi Gyo¨rgy ku¨lo¨nleges angyal: kicsit borosta´s, ido?so¨dik, nem ku¨lo¨no¨sebben e´rzelgo?s, so?t, ne´mike´pp o¨nzo?. Ne´ha nem is figyel ele´gge´ a ve´dence´re, e´s olyankor mindketten bajba keverednek. A testetlen a´llapot nem neki valo´, mert szereti az i´zeket, szagokat. De egyvalamiben angyalabb ba´rmilyen angyalna´l: szeret e´lni, e´s e´rti, hogy az emberek mit szeretnek az e´letben. Ve´dence, Emi´lia, kisiskola´s. Sokban hasonli´t ve´doangyala´ra: ima´dja az i´zeket, szagokat, szi´neket. Szeret ba´me´szkodni, a´bra´ndozni, gyo¨nyo¨ru?en rajzol. Persze o? is sokszor bajba keru¨l – e´s mivel Ko¨rmo¨czi nem mindig figyel oda, nem lehet tudni, hogy ki segi´t legko¨zelebb a ma´sikon… De ez nem is baj, mert az angyal fo? feladata, hogy ve´dence ne legyen egyedu¨l.