Mary Poppins kinyitja az ajtót

Váratlanul, az éjszaka sötétjében egy fénysugár jelent meg az égen, ami egyre nagyobb és csillogóbb lett. Jane-nek elakadt a lélegzete, Michael a csodálkozástól meg sem tudott mukkanni. Ahogy a fénysugár közeledett, egyre inkább emberi alakot öltött, és rövidesen kivehető volt, hogy ez nem más, mint a csudálatos Mary Poppins, a dadatündér. Fekete szalmakalapjában és ezüst gombos kék kabátjában maga volt a megtestesült varázslat.

Mary Poppins, aki legutóbb oda-vissza jeggyel szállt fel a ringlispílre, amely azután elrepítette a földről, fel, egyenesen a csillagos égbe – újra visszatért. Ez a zsörtölődő, mesebeli dadatündér, ha kedve tartja, felpattan egy tűzijátékrakétára, és már le is pottyan egy sötét novemberi estén a parkba, a Banks család és a többi régi barát igaz örömére.

Kalandjainak harmadik kötetében megint csak érdekesnél érdekesebb utakra vezérli Jane-t. Michaelt, az ikreket meg a pólyás Annabelt. Azután pedig – hisz minden jónak vége szakadhat – Mary Poppins megint fogja szőnyegtáskáját, papagájfejes ernyőjét, s – az eddigieknél nem kevésbé csudás módon – eltűnik a Cseresznyefa utca tizenhétből, de ott hagyja a sok szép, izgalmas kaland emlékét.