Egy hétköznapi ember különleges története

1986-ban Paul Newman és legközelebbi barátja, Stewart Stern forgatókönyvíró ambiciózus projektbe kezdett. Stern felkereste Newman családtagjait, barátait és közeli munkatársait, és interjúkat készített velük a színész életéről, majd Newman is elmesélte a saját nézőpontját a történetről. Az egyetlen kikötés az volt, hogy bárki, aki megszólal, legyen teljesen őszinte. A kikötés magára Newmanre is vonatkozott. Öt évig dolgoztak a projekten.
Az eredmény egy rendkívüli memoár, a szokásos sztáréletrajzoktól eltérően irodalmi igényességgel, izgalmasan megírt szöveg, több ezer oldalnyi interjúátiratból összeszerkesztve. Newman hangja rendkívül erőteljes: hol vicces, hol fájdalmas, de legfőképpen és mindenekelőtt kegyetlenül őszinte. A további hangok – gyermekkori barátok, bajtársak a haditengerészetnél, családtagok, filmes és színházi munkatársak, mint például Tom Cruise, George Roy Hill, Martin Ritt vagy John Huston – gazdagítják, színesítik és kontextusba helyezik Newman történetét.
Newman ragyogó részletességgel mesél traumákkal teli gyermekkoráról, tinédzserkori bizonytalanságáról, fiatalkori kudarcairól a nőkkel, sztárrá válásáról, korai riválisairól (Marlon Brando és James Dean), első házasságáról, alkoholizmusáról, Scott fia haláláról, és arról a vágyáról, hogy lányai megértsék az igazságot apjukkal kapcsolatban. A könyv talán legmegindítóbb része a Joanne Woodwarddal való kapcsolatáról szól – egymás iránti mélységes szeretetükről, és arról, ahogyan Joanne intellektuálisan, érzelmileg és érzékileg is formálta férjét, miközben minden helyzetben támaszt nyújtott neki.
Az Egy hétköznapi ember különleges élete kitárulkozó és önelemző, szeretetteljes és őszinte, összetett és mély írás, amely új fényben tárja elénk korunk egyik legnagyobb filmsztárját, az embert, akit sokan csodáltak, de kevesen ismertek.